Szinte pontosan négy év telt el 2014.07.08-a óta, mikor a világ talán legnagyobb futballnemzete megsemmisítő vereséget szenvedett egy csúcsformában játszó európai válogatottól. Azon az estén az ötszörös világbajnok, nyolcszoros Copa America bajnok Brazília hatvanezer hazai szurkolója zengte az ollét minden sikeres német passznál, egy olyan országban ahol a futball nem sport, hanem vallás, és ahol előtte minden brazil gólnál akkora ünneplést csapott az ország, hogy a szeizmográfok nem győzték a sok melót. A vereségből a csapat nem tudott igazán felállni, nagyon simán kaptak ki a bronzmérkőzésen Hollandiától, mérhetetlen csalódást okozva mintegy kétszáz-millió szurkolójuknak.

Scolari ment, Dunga jött, a Copa America újabb csalódása után pedig a korábbi Corinthians menedzser Tite vehette át a szövetségi kapitányi posztot, és érkezése után azonnal megkezdte a rendrakást. A világbajnokság kvalifikációs körét egyetlen kapott góllal, hibátlan mérleggel +14-es gólkülönbséggel abszolválták a Brazilok, második csapatként kijutva a rendezőként automatikusan meghívott Oroszország után.

A világversenyen egy kiábrándító döntetlennel kezdtek Svájc ellen, majd a brazilokkal nehezen összehasonlítható ügyeletes kiscsapat Costa Rica következett. A brazilok hatalmas szerencséjére valamelyik stábtag bekiabált a kilencvenedik perc körül, hogy gólra játsszák a futballt, így a maradék három percben focizni kezdett a csapat, és hozta a kötelezőnek tekinthető kétgólos győzelmet. Az utolsó fordulóban Szerbiával találkozott, és egy egészen színvonalas meccsen, hősies szerb helytállással szemben is 2-0-val búcsúztatta ellenfelét, megnyerve a csoportot.

A tizenhat között a torna meglepetéscsapatának - túl korán - kikiáltott Mexikó várt a Seleçãora, akiket szintén meglepően simán, a teljes meccset kontroll alatt tartva ejtettek ki. Öröm volt látni, ahogy Tite bátran nyúl az amúgy nagyon mély kerethez, és olyan kulcsfigurákat is padoztat ha a taktika megkívánja, mint a Real balbekk Marcelo vagy a City támadó Gabriel Jesus. Egy olyan brazil csapat futott ki aznap a gyepre, akik igazán játszották a focit.

Belgium nem nevezhető igazán nagy futballnemzetnek. Több mint százéves fennállása óta a csapat legjobb eredménye egy negyedik hely a világbajnokságon, és egy ezüstérem egy EB-n, a csapat aranykoraként pedig az 1986-1996 közti tíz évet szokás emlegetni. Ennek véget jelentette a 2000-ben Belgiumban (és Hollandiában) rendezett Európa-Bajnokság, ahol a belgák nyert meccs nélkül hullottak ki a csoportjukból, otthon. Ennek a vereségnek az lett az eredménye, hogy az RBFA (Royal Belgian Football Association) átvilágíttatta a teljes tehetséggondozási struktúrát, és hazánkkal ellentétben a javasolt változtatásokat precízen végrehajtva 2008-ra egy kineveltek egy U17-es csapatot, aminek alapjaira építve a világranglistán legmagasabban rangsorolt európai csapatként érkeztek az oroszországi tornára tíz évvel később.

Marc Wilmots menesztése után a spanyol Roberto Martinez kapta meg a lehetőséget, hogy valami nagyot alkosson idén nyáron. A selejtezők végén csoportelsőként, és második európai csapatként nyertek játékjogot, hogy aztán két kötelező győzelem után - Panamát 3-0-ra, Tunéziát 5-2-re legyőzték - felvállalják a csoportelsőséggel járó keményebb ágrajzot, és egy góllal legyőzzék az angol válogatottat.

A legjobb tizenhat között aztán majdnem megtapasztalták, hogy mit jelent a "szopóágon" lenni egy világbajnokságon. Japán ellen óriási mezőnyfölénnyel kezdték a meccset, majd néhány sikertelen gólszerzési kísérlet után lassan de biztosan elaludtak. A félidő után megjött az ébresztő, Verthongen lemaradt Shibasaki kiugratásáról, Haraguchi pedig precízen a bal alsóba helyezett három védő mellett. Négy perccel később folytatódott a rémálom, Kagawa passza után Inui bődületes erejű védhetetlen lövésével 2-0-ra vezettek a kék szamurájok, abszolút megérdemelten. A reménysugarat az első gólnál hibázó Verthongen fejese jelentette a vörös ördögök számára, jó tizenhat méterről, lehetetlen szögből fejelte a kapuba a labdát. Tuti, hogy nem gondolta komolyan, de bement, ez pedig feltüzelte a Belgákat, akik a hetvenedik perc után újra jelentős mezőnyfölényben játszottak. Előbb a csereként beállt Fellaini fejelt egyenlítő gólt, majd a meccs utolsó kontrájával Chadli belsőzte be Meunier lapos labdáját az ötösről. Japán bátor játékkal távozott a tornáról, Belgium pedig csodával határos módon túlélte a szétlövést, hogy a legjobb nyolc között Brazíliával találkozzon.

Tite mesternek kényszerű cseréket kell végrehajtania a brazilok kezdőjében, ugyanis néhány apró sérülés hátráltatja a papíron legjobb tizenegy szerepeltetésében. A belgák ezzel ellentétben köszönik, tök jól vannak, bár a korábbi meccsek tanúlságai alapján kellene változtatniuk a kezdőn, és szerintem fognak is.

Ahogy eddig is, Alisson lesz a Seleção hálóőre, előtte azonban számíthatunk változásra. Amennyiben Marcelo háta rendben lesz - legyen már rendben! - Ő kezdhet majd Felipe Luis helyett balbekkben. Előtte Thiago Silva és Miranda helye nincs veszélyben, eddig jó munkát végeztek a kapu előtt. A jobbhátvéd Fágnernek akadtak gondjai Lozanoval szemben Mexikó ellen, de mivel Danilo valószínűleg nem épül fel, ismét kezdeni fog. Sajnos kissé kilóg ebből a csapatból, bár sok válogatott hálás lenne egy ilyen védőért, a brazil csapat nem ilyen. A szűrésért felelős Casemiro kihagyja ezt a meccset sárgalapok miatt, pótlására Fernandinho azonnal bevethető, ugyanazt a szerepkört ugyanolyan jól játsza, szinte semmit sem veszít a csapat a cserével. A balon Coutinho, jobbon pedig Paulinho kezd majd, előbbi jól mozgatja a csapatot, utóbbi pedig box-to-boxot játszik majd. Előttük a támadó trióba Douglas Costa helyére bekerülő Willian kezdeni fog, ahogy Firminho is kiszorítja Gabriel Jesust a kezdőből. Neymar helye sajnos biztos, ők ketten Marceloval alkotva a csapat balszárnyát kimerítik a kétélű fegyver fogalmát. Ügyesek mindketten, Marcelo egy meg nem értett zseni, Neymar tehetségét pedig azok sem kérdőjelezik meg, akik egyébként gyűlölik a viselkedése miatt. Egyikük sem szeret nagyon védekezni, ha Marcelo fentragad Coutinhonak vagy Fernandinhonak kell majd észnél lennie. A formáció 4-3-3 lesz, szabadon mozgó támadókkal és sok oldalváltással.

A belgák - ellentétben ellenfelükkel - nem kényszerű cseréket hajtanak majd végre a kezdőben, sokkal inkább taktikai változtatásokra van szükségük. Curtois helye nem kérdéses, ahogy előtte Kompany is kezdeni fog. A szélső védők Verthongen és Alderweireld lesznek. A középpályán nem csak posztra cserél majd a kapitány, hanem a felálláson is változtatni fog. Labda nélkül Belgium legjobb esélye egy 3-5-2 lesz, kikerül majd Carrasco és a támadósorból Mertens, helyükre Chadli és Dembele vagy Fellaini érkeznek. Ezzel a Witsel-Dembele-De Bruyne trió nem lesz emberhátrányban a brazil középpályával szemben, és Mertens kihagyásával De Bruyne felszabadul az előrejátékban. Mivel Neymar oldalán mozog többet - aki ritkán fut vissza védekezni - jó sok helye lehet, ez talán a Belga csapat egyik nyerőkártyája a mérkőzésen. A másik előnyük a fizikumuk, átlagosan Fellaini nélkül is jó 7 centivel magasabbak a braziloknál - ebből mondjuk úgy három egyedül Lukaku - ami kifejezetten jól jön egy szögletnél vagy szabadnál. Nem lepődnék meg, ha begyakorolt figurát látnánk az ilyen helyzetekben. Elől Lukaku és Hazard játsszanak majd.