Szinte pontosan négy év telt el 2014.07.08-a óta, mikor a világ talán legnagyobb futballnemzete megsemmisítő vereséget szenvedett egy csúcsformában játszó európai válogatottól. Azon az estén az ötszörös világbajnok, nyolcszoros Copa America bajnok Brazília hatvanezer hazai szurkolója zengte az ollét minden sikeres német passznál, egy olyan országban ahol a futball nem sport, hanem vallás, és ahol előtte minden brazil gólnál akkora ünneplést csapott az ország, hogy a szeizmográfok nem győzték a sok melót. A vereségből a csapat nem tudott igazán felállni, nagyon simán kaptak ki a bronzmérkőzésen Hollandiától, mérhetetlen csalódást okozva mintegy kétszáz-millió szurkolójuknak.

Scolari ment, Dunga jött, a Copa America újabb csalódása után pedig a korábbi Corinthians menedzser Tite vehette át a szövetségi kapitányi posztot, és érkezése után azonnal megkezdte a rendrakást. A világbajnokság kvalifikációs körét egyetlen kapott góllal, hibátlan mérleggel +14-es gólkülönbséggel abszolválták a Brazilok, második csapatként kijutva a rendezőként automatikusan meghívott Oroszország után.

A világversenyen egy kiábrándító döntetlennel kezdtek Svájc ellen, majd a brazilokkal nehezen összehasonlítható ügyeletes kiscsapat Costa Rica következett. A brazilok hatalmas szerencséjére valamelyik stábtag bekiabált a kilencvenedik perc körül, hogy gólra játsszák a futballt, így a maradék három percben focizni kezdett a csapat, és hozta a kötelezőnek tekinthető kétgólos győzelmet. Az utolsó fordulóban Szerbiával találkozott, és egy egészen színvonalas meccsen, hősies szerb helytállással szemben is 2-0-val búcsúztatta ellenfelét, megnyerve a csoportot.

A tizenhat között a torna meglepetéscsapatának - túl korán - kikiáltott Mexikó várt a Seleçãora, akiket szintén meglepően simán, a teljes meccset kontroll alatt tartva ejtettek ki. Öröm volt látni, ahogy Tite bátran nyúl az amúgy nagyon mély kerethez, és olyan kulcsfigurákat is padoztat ha a taktika megkívánja, mint a Real balbekk Marcelo vagy a City támadó Gabriel Jesus. Egy olyan brazil csapat futott ki aznap a gyepre, akik igazán játszották a focit.

Belgium nem nevezhető igazán nagy futballnemzetnek. Több mint százéves fennállása óta a csapat legjobb eredménye egy negyedik hely a világbajnokságon, és egy ezüstérem egy EB-n, a csapat aranykoraként pedig az 1986-1996 közti tíz évet szokás emlegetni. Ennek véget jelentette a 2000-ben Belgiumban (és Hollandiában) rendezett Európa-Bajnokság, ahol a belgák nyert meccs nélkül hullottak ki a csoportjukból, otthon. Ennek a vereségnek az lett az eredménye, hogy az RBFA (Royal Belgian Football Association) átvilágíttatta a teljes tehetséggondozási struktúrát, és hazánkkal ellentétben a javasolt változtatásokat precízen végrehajtva 2008-ra egy kineveltek egy U17-es csapatot, aminek alapjaira építve a világranglistán legmagasabban rangsorolt európai csapatként érkeztek az oroszországi tornára tíz évvel később.

Marc Wilmots menesztése után a spanyol Roberto Martinez kapta meg a lehetőséget, hogy valami nagyot alkosson idén nyáron. A selejtezők végén csoportelsőként, és második európai csapatként nyertek játékjogot, hogy aztán két kötelező győzelem után - Panamát 3-0-ra, Tunéziát 5-2-re legyőzték - felvállalják a csoportelsőséggel járó keményebb ágrajzot, és egy góllal legyőzzék az angol válogatottat.

A legjobb tizenhat között aztán majdnem megtapasztalták, hogy mit jelent a "szopóágon" lenni egy világbajnokságon. Japán ellen óriási mezőnyfölénnyel kezdték a meccset, majd néhány sikertelen gólszerzési kísérlet után lassan de biztosan elaludtak. A félidő után megjött az ébresztő, Verthongen lemaradt Shibasaki kiugratásáról, Haraguchi pedig precízen a bal alsóba helyezett három védő mellett. Négy perccel később folytatódott a rémálom, Kagawa passza után Inui bődületes erejű védhetetlen lövésével 2-0-ra vezettek a kék szamurájok, abszolút megérdemelten. A reménysugarat az első gólnál hibázó Verthongen fejese jelentette a vörös ördögök számára, jó tizenhat méterről, lehetetlen szögből fejelte a kapuba a labdát. Tuti, hogy nem gondolta komolyan, de bement, ez pedig feltüzelte a Belgákat, akik a hetvenedik perc után újra jelentős mezőnyfölényben játszottak. Előbb a csereként beállt Fellaini fejelt egyenlítő gólt, majd a meccs utolsó kontrájával Chadli belsőzte be Meunier lapos labdáját az ötösről. Japán bátor játékkal távozott a tornáról, Belgium pedig csodával határos módon túlélte a szétlövést, hogy a legjobb nyolc között Brazíliával találkozzon.

Tite mesternek kényszerű cseréket kell végrehajtania a brazilok kezdőjében, ugyanis néhány apró sérülés hátráltatja a papíron legjobb tizenegy szerepeltetésében. A belgák ezzel ellentétben köszönik, tök jól vannak, bár a korábbi meccsek tanúlságai alapján kellene változtatniuk a kezdőn, és szerintem fognak is.

Ahogy eddig is, Alisson lesz a Seleção hálóőre, előtte azonban számíthatunk változásra. Amennyiben Marcelo háta rendben lesz - legyen már rendben! - Ő kezdhet majd Felipe Luis helyett balbekkben. Előtte Thiago Silva és Miranda helye nincs veszélyben, eddig jó munkát végeztek a kapu előtt. A jobbhátvéd Fágnernek akadtak gondjai Lozanoval szemben Mexikó ellen, de mivel Danilo valószínűleg nem épül fel, ismét kezdeni fog. Sajnos kissé kilóg ebből a csapatból, bár sok válogatott hálás lenne egy ilyen védőért, a brazil csapat nem ilyen. A szűrésért felelős Casemiro kihagyja ezt a meccset sárgalapok miatt, pótlására Fernandinho azonnal bevethető, ugyanazt a szerepkört ugyanolyan jól játsza, szinte semmit sem veszít a csapat a cserével. A balon Coutinho, jobbon pedig Paulinho kezd majd, előbbi jól mozgatja a csapatot, utóbbi pedig box-to-boxot játszik majd. Előttük a támadó trióba Douglas Costa helyére bekerülő Willian kezdeni fog, ahogy Firminho is kiszorítja Gabriel Jesust a kezdőből. Neymar helye sajnos biztos, ők ketten Marceloval alkotva a csapat balszárnyát kimerítik a kétélű fegyver fogalmát. Ügyesek mindketten, Marcelo egy meg nem értett zseni, Neymar tehetségét pedig azok sem kérdőjelezik meg, akik egyébként gyűlölik a viselkedése miatt. Egyikük sem szeret nagyon védekezni, ha Marcelo fentragad Coutinhonak vagy Fernandinhonak kell majd észnél lennie. A formáció 4-3-3 lesz, szabadon mozgó támadókkal és sok oldalváltással.

A belgák - ellentétben ellenfelükkel - nem kényszerű cseréket hajtanak majd végre a kezdőben, sokkal inkább taktikai változtatásokra van szükségük. Curtois helye nem kérdéses, ahogy előtte Kompany is kezdeni fog. A szélső védők Verthongen és Alderweireld lesznek. A középpályán nem csak posztra cserél majd a kapitány, hanem a felálláson is változtatni fog. Labda nélkül Belgium legjobb esélye egy 3-5-2 lesz, kikerül majd Carrasco és a támadósorból Mertens, helyükre Chadli és Dembele vagy Fellaini érkeznek. Ezzel a Witsel-Dembele-De Bruyne trió nem lesz emberhátrányban a brazil középpályával szemben, és Mertens kihagyásával De Bruyne felszabadul az előrejátékban. Mivel Neymar oldalán mozog többet - aki ritkán fut vissza védekezni - jó sok helye lehet, ez talán a Belga csapat egyik nyerőkártyája a mérkőzésen. A másik előnyük a fizikumuk, átlagosan Fellaini nélkül is jó 7 centivel magasabbak a braziloknál - ebből mondjuk úgy három egyedül Lukaku - ami kifejezetten jól jön egy szögletnél vagy szabadnál. Nem lepődnék meg, ha begyakorolt figurát látnánk az ilyen helyzetekben. Elől Lukaku és Hazard játsszanak majd.

Tengermély tisztelettel köszöntök újra minden önjelölt futball-szakbarbárt a foteledzők hasábjain! Elérkezett futball világbajnokság legjobb szakasza, én pedig ismét megpróbálom szakmaiatlan tippekkel győzelemre vezetni olvasóim az online tippjátékok véres csataterén.

LET'S DO THIS!

Oroszország hatalmas reményekkel vágott neki a hazai rendezésű VB-nek, a 2016-os EB égést követően kinevezett korábbi válogatott legenda, Csercseszov mester irányítása alatt. Az építkezést az alapoktól kezdték, és mint rendező ország automatikusan kvalifikáltak, így nem kellett sietnie a stábnak sem a kiválasztásnál, sem a taktikai alapok lefektetésekor. Az elmúlt világversenyeken rendre az elvárások alatt teljesítő csapat a 2017-es konföderációs kupára már jelentős vérfrissítésen esett át, kikerült a keretből több korábban kirobbanthatatlan - vagy annak hitt - idősödő játékos, helyüket pedig átvették olyan fiatal tehetségek, mint a CSSZKA reménység Golovin, a Lokomotiv fiatalja Al Miranchuk, vagy a Szpartak fáradhatatlan középpályása, Zubnin. A megfiatalított, megerősített keretben a rutint képviselik a korábbi válogatott alapembereinek számító Ignasevics, Akinfejev, Samedov és Zsirkov, összesen több mint 350 válogatottsággal. A két pólus, a rutinrókák és a fiatalok közt egy olyan generáció érett be csendben, ami a jelenlegi válogatott gerincét adja, a védelemben Kutepov vagy Kudrijaszov, támadásban Alan Dzagojev vagy Artyom Dzjuba.

A világbajnokságot nem is kezdhette volna jobban Oroszország: kvázi elpusztította a megszeppent és kritikán alul futballozó szaúdi csapatot, majd meggyőző fölénnyel és jó játékkal bebiztosította továbbjutását egy Salah-val felálló, és a szaúdinál jóval nagyobb játékerőt képviselő Egyiptommal szemben. Az első vereséget is sikerült elszenvedni a csoportban a nagyszerű formaidőzítéssel érkező Uruguay csapatával szemben, ahol gyakorlatilag a korábbi szervezettség jeleit nem mutatva kaptak három gólt. Az utolsó meccsen produkált bénázással sikerült a papíron kellemetlenebb ágra kerülniük a házigazdáknak, így már a legjobb tizenhat között a korábbi világ és európabajnok, ám ezen a tornán gyengélkedő Spanyolország volt az ellenfelük. Csercseszov mester az ágrajz láttán egyet sem tétovázott, megragadta a filctollat, és az öltözőben felrajzolta a taktikai utasítást, miszerint Ignasevics vezényletével a három középső védő beparkolja a csapat buszát a kapu elé, miközben a többiek határozott fellépéssel megakadályoznak minden futballra hasonlító tevékenységet a középpályán. Ez olyan jól sikerült, hogy a Spanyol válogatottnak egy gólra futotta a több mint 1100 (ezeregyszáz!) passzából és 26 kapura tartó lövéséből, amire 26%-os Orosz labdabirtoklás mellett is sikerült egy támadásból válaszolni. Ezek után nem volt kérdéses, hogy a hazai pályán óriási szívvel játszó oroszok fogják nyerni a tizenegyespárbajt, búcsúztatva a papíron akár végső győzelemre is esélyes Spanyolországot.

Horvátországgal kapcsolatos visszatekintésemet egy szubjektív véleményformálással kezdeném, miszerint a fekete ló kifejezés szótári értelmezése alatt a 2018-as VB horvát keretének fotójával kellene találkozunk. A korábbi évek ígéretét ez a válogatott hivatott valóra váltani a korszakos zseni Modric irányításával, akinek nagyjából két válogatottra való fáradhatatlan katonája van, hogy meccseket nyerjen. Miután Dalic átvette a csapatot, felemás eredményekkel szerepeltek négy barátságos mérkőzésen a VB-re való felkészülés jegyében, ahol aztán elég keményen beérett a befektetett munka. Első meccsükön könnyedén, meggyőző játékkal felülmúlták a robbanékony Nigériát, hogy aztán módszeresen kivégezzék a végső győzelmi reményeket dédelgető, Lionel Messi vezényletével felálló Argentínát. (Hogy a kép teljes legyen, az Argentin csapatot a posztra nyilvánvalóan alkalmatlan Sampaoli "vezette", akit aztán nyílt lázadás során lefokoztak vezérszurkolóvá, és Messire bízták a taktikai felkészítést, egészen a kiesésükig.) Az utolsó csoportmeccsen még alibizve, a teljes B csapattal is megverték az amúgy harmatgyenge Izlandot, így egy kapott góllal, abszolút megérdemelten jutottak csoportelsőként a legjobb tizenhat közé.

Az egyenes kiesésben a tornán korrektül, de nem kiemelkedően teljesítő Dánia volt az ellenfelük, akikkel játszottak 7 izgalmas percet a meccs elején, hogy aztán 83 perc plusz egy hosszabbítás alatt ne tudjanak még egy gólt beszenvedni a többnyire védekező és néha kontrázó északiaknak. A meccs képe alapján nyilvánvaló volt, hogy Horvátországé a jobb csapat, fölényüket mégsem tudták gólra váltani, inkább hagyták, hogy a horvát lakosság mintegy tíz évet öregedjen a tizik alatt. A párbajban aztán Subasic lett az ország hőse, a csapat pedig úgy ünnepeltette magát, mintha kapott gól nélkül megnyerték volna a világbajnokságot.


Az oroszoknál Zsirkov szereplése az előző meccsen elszenvedett sérülése miatt erősen kérdéses. A védelemből hiányozni fog a 33 éves titán agresszivitása és tapasztalata, főleg a 38 éves korára drámaian lelassuló Ignasevics oldalán. A pótlására hivatott Kurdijaszov kvalitásai nem hasonlíthatóak Zsirkovéhoz. A túloldalt Kutepov és a gyorsan honosított Fernándes helye biztosnak tűnik. Előttük a Zubnin-Gazinszkij tengely látja majd el a szűrők feladatát, mindketten képesek egy iron-man után is lejátsszani 120 percet, ha szükséges. A támadásszervezés ezúttal is a Dzagojev helyét megöröklő Golovin tisztje lesz, aki fiatal kora ellenére elképesztően jól tölti be az oroszok legjobbjának kiesésével keletkezett űrt. A széleken várható egy változás, visszakerül majd Cserisev, mellette Samedov teljesít majd szolgálatot. Az ügyeletes legjobb-csatár Dzjuba is kezdő lesz. A kapuban Akinfejev áll majd, mint minden korábbi meccsen.

A horvátok ellen biztosan nem dominálnak majd, inkább egy jó indítás és a kontrák jelentik a fegyvertényt az oroszok számára, az utolsó harmadban pár pontos lapos passzal. A védelem bal oldala sokkal sebezhetőbbnek tűnik, itt Rebic és Modric, valamint az olykor felfutó Vrsaljko állnak majd szemben a rutinos, de fáradékony Ignaseviccsel és a Zsirkov cseréjeként pályára küldött Kurdijaszovval. A szűrők előtt Golovin fog szabadon mozogni, és a Samedov helyén szélen megiramodó Fernándes vagy Cserisev megjátsszása lesz elsődleges feladata. Jó átlövőik vannak, így a második hullámban érkezve tudnak majd veszélyeztetni.

A horvát csapat az oroszokkal ellentétben a legerősebb kezdőjével fut majd ki, Subasic előtt Vrsaljko, Vida, Lovren és a sérülésből vélhetően felépülő Strinic alkotják majd a védelmet. A középpálya a megszokott 3-5 emberes felállásban szerepel, középen a Modric, Brozovic, Rakitic tengellyel, akikhez Perisic és Rebic is rendre visszalépnek majd. Mandzukic ismét a visszahúzott csatárt játssza az oroszok ellen. Kovacic és Badelj ezúttal is a cserepadon kezdi meg a meccset, hogy szükség esetén bármelyik klasszisnak hasonló képességű cseréje lehessen.

A válogatott egyetlen gyenge pontja a védelem, ami még így sem rossz, csak a többi poszton játszó futballsztárok pátoszához nem nagyon mérhető. Brozovic és Rakitic szuperül alakítják az igáslovat, a későbbiekben is ezt várhatjuk tőlük. Modric intelligens játéka lesz ismét a csapat mozgatórugója, Mandzukic pedig a megszokottak szerint életveszélyes lesz minden rögzített szituációnál. A villámgyors Rebic és Perisic indulnak majd Modric labdáira a széleken, beadásaikra gyakorlatilag bármelyik középpályás odaérhet. A horvátok fogják többet birtokolni a labdát, ami ilyen középpályával majdhogynem kötelező, így vélhetően több lehetőségük is adódik majd a gólszerzésre. Modric irányításával a középső hármas elsődleges feladata az orosz szűrők átjátszása lesz, amiben a visszalépő Mandzukic óriási segítséget jelenthet majd.